Ezért nem tudsz meditálni

Olvasási idő: ~7 perc | cappucino mellé ajánljuk :)

Mi is az a meditáció? Sokféle megfogalmazást olvastam már, de a legjobb talán az, hogy a meditáció egyfajta tartalom nélküli tudatos állapot. Mit is jelent ez?

Az elméd tele van felesleges tartalommal, szeméttel. Zsúfolásig tömve van számodra pillanatnyilag teljesen haszontalan dologgal. Mint a belváros délben. Nagy a nyüzsgés, hatalmas a zaj, óriási a tömeg, rengeteg a szemét. Kész csoda, hogy a munkádra képes vagy koncentrálni ekkora belső zajban.

Még álmodban sem tudsz megnyugodni, mert tovább álmodod a napi gondjaidat, frusztrációidat. A mai világban sajnos annyi összegyűlik ezekből, hogy az agyunk képtelen feldolgozni mindet. Közben a világ azt sulykolja, hogy márpedig mindent fel kell dolgozni, meg kell oldani; csak akkor nevezheted sikeresnek magadat, és akkor fog a társadalom is sikeresnek elismerni, ha mindig minden problémádat sikeresen megoldod. Nem is csoda, hogy annyi mentális és lelki betegség alakult ki manapság.

A meditáció ennek az állapotnak a szöges ellentéte. Nincs nyüzsgés, nincs forgalom. Csönd van, tisztaság van. Az elméd pihen. Nem rágódik sem jelenbeli, sem múltbéli dolgokon. Nem akar megoldani, feldolgozni vagy kitalálni semmit. Egyszerűen csak elcsendesedett; nyugodt.

A mai világban nagyon hangzatos kifejezés a mindent lebíró akarat. Divatos és becsülendő. Tömegével akadnak motivációs trénerek, akik ezt tanítják, ezt sulykolják beléd. Küzdeni kell, akarni kell és a siker nem marad el, mondják. Remek taktika ez az élet megannyi területén. Meditálni azonban lehetetlen ezzel a módszerrel. Minél jobban és erőszakosabban akarod, annál kevésbé fog sikerülni. Csak elvisznek a kavargó gondolataid, és azon kapod magad, hogy meditáció helyett már a holnapi meetingen gondolkozol, vagy épp egy múltbéli bántó eseményen rágódsz.

A meditációt nem lehet akarni. Amikor akarsz valamit, akkor az elméd elkezd koncentrálni. Vadul dolgozik a vágyadon, hogy mihamarabb elérd azt. De ami dogozik, az nem pihen. Éppen ezért  nem lehet az elmén keresztül meditálni. Lehetetlen. Hagynod kell pihenni az elmédet. 

Teljesen jogosan teszed fel a kérdést, hogy mégis hogyan érhetnéd ezt el annyi viharzó gondolat és annyi megoldandó probléma között. Hiszen ha csak becsukod a szemed, máris elkezd pörögni az agyad ezer meg ezer dogon. 

Megnyugtatlak. Ez teljesen normális. Semmi baj nincs ezzel. Az elméd pontosan azt teszi, amire évtizedek óta tanítod. Amit a körülötted lévő világ elvár, így kénytelen voltál rákényszeríteni te is a tudatodat. Gondolj csak bele! A világ egyszerűen ilyen. Egy pici gyermek még nem rágódik a dolgokon. Nem kell megoldania megannyi problémát, legalább is nem egzisztenciálisakat, csak többnyire a pillanatnak él. A társadalom viszont az idő során megtanítja, hozzászoktatja, hogy szüntelenül gondoljon a jövőre, még meg sem született problémák megoldásán dolgozzon. Rágódjon a múlt "mi lett volna ha ..." kérdésein, vagy hogy hogyan is kellett volna történnie mindennek. El nem engedett sérelmeken eméssze magát vagy esetleg túlgondolva a dolgokat, újabb, vélt sérelmeket generáljon, és így tovább a végtelenségig...

Pedig ennek egyáltalán nem kell így lennie.

Tehát ha legközelebb meditálni próbálsz és elkalandozol, netán elalszol, akkor egy percig se aggódj ezen! Az elmédnek újra meg kell tanulnia elcsendesedni. Kezdetnek megteszi, ha egyszerűen csak hagyod tombolni kicsit. Próbáld meg ilyenkor megfigyelni, mint egy külső szemlélő. Figyeld, hogyan pörög, hogyan fűzi a gondolatokat egymásba, honnan hová jut el. Ne küzdj ellene! Engedd szabadjára! Te csak figyeld! Próbáld kívül helyezni magad az elméden.  Csak megfigyelni azt, de nem avatkozni a dolgaiba. Hiszen aki csak megfigyel, az nem részese a megfigyelés tárgyának. Ugye?

Az ott tomboló zaj és káosz nem te vagy. Azt csak eltűröd vagy elszenveded, de az a zűrzavar nem azonos veled. Az külső tényezők hatására jött létre. Éppen ezért a meditáció eléréséhez el kell azt engedned. Csak akkor találhatsz önmagadra, ha ezt a benned élő és kavargó káoszt egyszerűen csak hagyod tombolni és tovább rohanni, de nem veszel részt benne. 

Mindez valószínűleg nem fog sikerülni elsőre. Talán sokadjára sem. Nincs ezzel semmi baj. Nem a te hibád. Hogyan is sikerülne, ha nem ehhez vagy hozzászokva? Idővel azonban észre fogsz venni pillanatokat, másodperceket, amikor csönd lesz. Furcsa, szokatlan, mégis kellemes állapot. Később, ahogyan gyakorolod az elcsendesedést, az egy másodpercből kettő lesz, majd három, míg végül egyre több csendet, nyugalmat és békét nyersz magadnak. 

Pro tipp: a saját mandalád szemlélésével töltött relaxáció, nagyban segíti ezt a folyamatot.

Jó jó, de én nem vagyok buddhista szerzetes, nekem erre nincs időm, mondhatod. Természetesen igazad van, de nem is kell ezzel órákat töltened. Éppen elég, ha reggel vagy este 20 percet szánsz rá. Már ez elegendő a sikerhez. Csak kezdd el és gyakorold minden nap! De vigyázz! A meditációt nem “letudni” kell. Ez nem egy megoldandó feladat. Sokkal inkább jutalom a nap végén, vagy esetleg a napodra való felkészülés része. Tapasztalni fogod a jótékony hatásait.